- Mi történt itt? - kérdezte anya amit kiléptünk a Tardisból - Mikor legutóbb itt jártam akkor még nem volt hó.
- Érdekes, nem rég jártam itt, akkor minden rendben volt. - nézett körül A Doktor.
- Most a fővárosban vagyunk Ramában, a városháza a főtéren van, a rakik hagyományosan ott tárolják az irataikat. - mondta anyám.
- Akkor induljunk! - szólaltam meg.A hó egyre mélyült, mire a sétáló utcához értünk már a térdünkig ért. Amikor léptem egyet valami megszorítottam a vádli. A Doktor azonnal odaugrott és próbált kiszabadítani, sajnos ő is csapdába esett, már csak anya volt szabadon, de ő sem sokáig. A kezek elengedtek minket, amikor elakartam indulni egy angyal szerű szobor állt velem szembe. Szürke volt az egész és kezei a szemei előtt voltak, mint aki elakarja takarni, hogy sír.
- Könnyező Angyalok! Isabelle ne pislogj, egyet pislogsz és halott vagy, gyorsabbak, mint gondolnád. - bólintottam egyet.
- Akkor mit tegyek? - kérdeztem kétségbe esve.
- Egyszer úgy játszottuk ki őket, hogy egymással szembe állítottuk őket, talán most is megtudjuk csinálni. - hadarta - Agnieszka lassan menj a lányod baloldalára, én pedig megyek a jobbra, álljunk egymással háttal álljunk. Gyorsak voltak, nem csak ők hanem az angyalok is, A Doktor egy pár másodperc múlva mondta, hogy guggoljunk le. Az angyalok már nem követtek minket, egymást nézték.
- Menjünk tovább, a tér már nincs messze. - mondta anya nyugodtan. Tényleg nem volt messze az előtte lévő sarkon egy tábla mutatta az irányt.
- Dalekok tere - olvasta el A Doktor - régen Szabadság térnek hívták.
- Ezek szerint a Dalekok elég nagy befolyást szereztek itt. - mondtam.
- A rakik rabszolga nép voltak, csak felszabadultak, mindig szerették ha megmondják nekik mit csináljanak, a Dalekok kapóra jöttek nekik, és ez szerintem kölcsönös. - mesélte anya.
- Szerinted van valami az irat tárban? - kérdezte A Doktor.
- Isabelle apja volt ott, akkor elég sok mindent talált, haditerveket, történelmi könyveket. - az út többi részét csendben tettük meg, amikor beléptünk az épületbe megint iránymutató táblák voltak kitéve.
- Irattár az első emeleten van. - mondta A Doktor - Figyeljetek, itt csendben kell lennünk, nagyon jó zaj felismerő rendszerük van. Egyszer így buktam le itt. - anya és én csak kuncogva bólintottunk. A lépcsőn szépen csendeben felmentünk, az irat tár a második ajtó volt, jobbra. A szobában két számítógép volt, A Doktor oda ment az egyikhez és elkezdett csinálni valamit a szónikuscsavarhúzújával.
- Találtál valamit? - kérdezte anya.
- Igen. A Dalekok tényleg itt voltak, de egy hónapja egyik napról a másikra eltűntek, egy Raki társaságában. Ezek után a Srika gazdasága összeomlott, a legtöbben belehaltak az éhezésbe.
- Nincs valami egy lezuhant egy űrhajóról? - kerestem a szemmel valami hasznosat.
- Van az is huszonöt éve zuhant le, rájöttek, hogy Idő Lord hajó, kibelezték.
- A pilótával mi történt?
- Adatokat lopott ezért bebörtönözték, utána pedig szövetséget kötött a Dalekokkal.
- Ez az jelenti, hogy apám elárulta a saját népét! - kiáltottam fel.
- Pontosan, mindig okos lányt akartam! - szólalt meg valaki a hátunk mögött.
- Ron! Te, hogy kerülsz ide? - rémült meg anya.
- Nem szabad meglátogatnom a saját gyerekemet. - vigyorgott.
- Kicsit hamarabb kellet volna. - sziszegte anyám.- Ha nem rejteted volna el olyan jól meglátogattam volna. De ne most beszéljük meg a családi problémáinkat inkább menjünk le a pincébe, beszeretnélek mutatni titeket valakiknek. - húzott elő egy pisztolyt. A Doktorra néztünk aki, csak bólintott, hogy menjünk az apám után. Az alagsor lejárata a harmadik ajtó volt balra. Ketté volt osztva, és mindenféle irányító pult volt ott. Az egyik előtt egy félig ember félig Dalek volt. Megfordult és felénk lebegett.
- Isa, Aga és A Doktor, szeretném nektek bemutatni Davrost! - mondta vigyorogva.
- Anya, Doki, ki ez az ember? - kérdeztem.
- Ő a Dalekok fő vezére és létrehozója, nem mellesleg az egyik legnagyobb ellenségem. - mondta A Doktor.
